Ahogy valami új születik

Írta: Csizi

Amikor 2022 őszén felmerül bennem a gondolat, hogy a Rogers Akadémia után kellene egy kicsiknek szóló tanulócsoportot is létrehozni, nagy biztonságot ad számomra, hogy már tudom, hogyan is álljak ehhez hozzá.

1990-ben a Rogers Tanári Műhelyben ismerkedtem meg a személyközpontúság rendszerével. Éppen iskolát kerestem az akkor öt éves legnagyobb gyermekemnek. Egy előadás sorozat egyik bemutatkozó iskolájaként ismertem meg a Carl Rogers Általános iskolát. Tanárként becsatlakozhattam a Pedagógus Műhelybe, ami életem legizgalmasabb kalandját indította el.

Most tehát, amikor egy új indulás küszöbén állok, már tudom, hogy jó embereket kell magam köré gyűjteni, és ezzel teret teremteni értékes beszélgetésekhez. Szólok tehát minden jó ismerősömnek, akiknek a tanítósághoz közük van, és meginvitálom őket egy egyéves folyamatra: találjuk ki, milyen lenne egy személyközpontú tanulócsoport élete. Többen csatlakoznak a Tolerancia Kör tagjai közül, válogatok a hirdetésünkre jelentkező tanítók közül, és jönnek olyanok, akiket ismerősök ajánlanak.

A hely adott: akkor már harmadik éve gondozgattam a lakásomban a fűtött verandán békés együttélésben élő növényeimet. Kicsit szűkös ugyan a tér, de a jurta megszületéséig kitart inspiráló térként, ahol többek közt a permakultúrás megközelítésről is sokat gondolkozunk.

2023. október 16-án tehát valami igazán különleges indul el az életemben.

Minden hónapban egyszer kb. 2-2,5 órára összegyűlünk, hogy beszélgessünk. Eleinte spontán beszélgetünk mindenről, ami éppen foglalkoztat minket. Máskor szervezettebben, előre kiválasztott témák alapján készülünk fel, leggyakrabban azonban a kettő keverékével dolgozunk. Én mindig készülök valamivel, de figyelem, hogy merre megy a társalgás, mi izgatja éppen most a jelenlévőket.  A fizikai finomságok - muffin, pogácsa, gyümölcs, lekváros kalács - mellett ott vannak a szellemi csemegék: a pedagógia, a személyközpontúság, a permakultúra, vágyaink, lehetőségeink, tapasztalataink. Mivel mindannyian szeretjük a tervezést és a hatékonyságot, nem kellett nyomni ezt a társaságot: szinte észrevétlenül megszülettek a majdani Pedagógiai Program legfontosabb elemei.

Van, hogy Erika mesél a 25 éves dévaványai rutinjairól, van, hogy Andris készül számunkra egy elemző előadással a motivációról, van, hogy Bálint osztja meg tábori élményeit. Vannak praktikus készülődéseink például a tavaszi jurtaavatóval kapcsolatban, és vannak kifejezetten elméleti töprengéseink. 

Így telnek a hónapok, hömpölygésben, békében, míg lassan megszületik, hogy az itt lévő emberek között talán van olyan is, aki tanítóként is beáll ebbe a munkába.  Egyikük félállásban, a másikuk teljes állásban gondolkozik. Van, aki ezt látva inkább visszavonul – természetesen alakulnak a dolgok. Már ismerjük egymást annyira, hogy szép csendben a választás is lezajlik: vele el tudnám képzelni. Persze nagyon nehéz folyamat ez, hiszen – ugyan már áll a jurta – még megannyi egzisztenciális kérdés is felmerül: Kész lesz a tér? Lezajlik időre az építkezés? Lesz elég család az induláshoz? Elég ez a másfél ember? Keressünk még valakit kicsit kiegészítésként, kicsit tartalékként. Igent kapunk egy olyan fiatal lánytól, aki az első időkben a kert gondnokaként már ismeri a helyet. Ő most kapcsolódik be Tanítói Kör munkájába.  

Célzott egyeztetések kezdődnek, szerepek alakulnak. Tavasztól már a Jurtában találkozunk, egyeztetünk mindenféle elvi és praktikus kérdést: NAT-hoz való viszonyunkat, a háttériskola ügyét, a berendezést… Alakul, pontosabbá válik a koncepció. Nemcsak beszélgetünk, hanem közös akciókat is szervezünk. Ilyenek például a "Jurtanapok", ahol együtt építünk fűszerspirált, közösen dolgozunk projekteken. Ezek az események erősítik a közösséget és segítenek abban, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki egymással.

Szép folyamat ez, amelyet szerintem az értékek tartanak meg. Ezek az értékek adnak stabil alapot és irányt a közösségünknek, és segítenek abban, hogy minden egyes találkozásunk valami újat hozzon létre. Az értékek adják meg a viszonyulásunkat egymáshoz és a világhoz, a feladathoz és a Jurtasulihoz, aminek a neve is megszületik – egy ötletből megerősödve, lassan ismerőssé válik, megtapad, tartalmat nyer.

Ez a kis kör nemcsak a Jurtasuli születésének helye, hanem egy olyan tér is, ahol mindannyian megoszthatjuk egymással életünk apró és nagy pillanatait. Ahogy az idő múlik, egyre inkább érzem, hogy ezek az értékek és kapcsolatok adnak igazi értelmet és mélységet az életünknek.

Igen, megvan a receptje egy ÚJ IDEA kiművelésének:

1. Szerezz egy jó helyet,
2. az értékeid alapján gyűjts jó embereket magad köré, és hagyd őket beszélgetni,
3. gondoskodj finomságokról,
4. figyelj, támogasd a megszülető ötleteket és közös tevékenységeket.

… és légy türelemmel. Az eredmény nem fog elmaradni.