November 29-én volt az első könyvbemutatónk. Tervezünk még több ilyet is a kiadó igazgatójával, Klein Dáviddal.  A képen látható könyv november elején jelent meg. 4200 forintba kerül, és a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címen várjuk mindazok üzenetét, akik be akarnak szerezni egy vagy több példányt. Miért is lehet érdekes ez a könyv? A szerző, Csizmazia Katalin, Csizi becenévvel ezt mondja róla:

 „Az interjúk a 2004/05-ben és 2010-ben a Rogers Iskolában érettségizett diákokkal készültek. Néhány szülő, és több elérhető tanár is képviselteti magát a kötetben, így összesen harminc interjú készült el. 

Elsősorban szerettem volna látni, hogy milyen hatást gyakorolt a középiskola a most 30 és 35 éves fiatalok életére. Megérintette-e őket a személyközpontúság, mi épült be és mi tűnt el a 10-15 év alatt, amióta felnőtt életüket építik? Az is érdekelt, hogy mennyiben ismerek rá a kamaszra a most velem szemben ülő fiatal felnőtt nőben vagy férfiban. 

Amennyire tudom, nem sok olyan kiadvány született, ami középiskolás diákok utánkövetéséről szól. Én nagyon szeretem, hogy befogadtunk mindenféle fura figurát, a maga helyzetében ufót, és odafigyelő, elfogadó környezetet teremtettünk számukra. Érettségiztettünk néhány autista és számos részképességzavarral küzdő fiatalt is. Mint a kötet bemutatja, az értékek központi szerepe nyomon követhető az életükben, pedig nagyon különböző életpályán mozgnak: 

Ha megnézzük a válaszukat arra a kérdésre, hogy mi az, ami elsőként eszükbe jut a Rogers középiskolával kapcsolatban azt láthatjuk, hogy döntően a szociális kompetenciák területét érintik a megjelölt szavak:

Az interjúkból életpályák bontakoznak ki. Mi történt azzal a droghasználó fiúval, aki sokszor fél háromra érkezett a suliba, annyira el volt tájolva az időben? Vagy azzal a lánnyal, aki tomboló energiáinak nagy részével képes volt bármikor kiborítani minket? Hát azzal a szorongó kislánnyal, akinek hangját sem lehetett hallani négy éven keresztül? Vagy az osztálytársával, akinek csillogó intelligenciája, mint ahogy ő maga is csak nyomokban jelent meg az órákon, mert semmi módon nem tudtuk becsábítani az iskolai órákra? 

Kinek ajánljuk? 

Meggyőződésünk, hogy amit ezek a fiatalok megosztanak magukról, fontos lehet a kortársaik számára. Ráismerhetnek a saját devianciájukra, furcsaságaikra, nehézségeikre. Ugyanakkor a most középiskolás diákok szülei is reményt kaphatnak: gyermekeik ki tudnak kerülni az őrjítő kamaszkorból, ha értékek mentén tudjuk őket nevelni. Tudjuk, hogy a tanárok vetnek, és ritkán tudnak aratni. A legtöbb diák eltűnik a szemünk elől, és csak remélni tudjuk, hogy amit átadtunk – értékek, szaktudás, figyelem, törődés – majd egyszer visszaköszön. Ennek bizonyítékaival találkozhatnak itt a pedagógusok.