A legtöbb gyerek tud mesélni. A kérdés inkább az, halljuk-e őt valójában?

A valódi figyelem nem azt jelenti, hogy türelmesen végighallgatjuk, amíg ő „elmondja”. A valódi figyelem kapcsolódás. Egy hatéves gyerek szavai mögött ott van egy világ. Néha zagyva, néha csodálatosan pontos, de mindig fontos. És nekünk, felnőtteknek, tanároknak, szülőknek az a dolgunk, hogy mellé üljünk ebbe a világba. Ő tudni, érezni fogja mennyire vagy jelen.

Vannak konkrét, megtanulható eszközeink a jó figyelem kifejlesztésére. A Gordon kommunikációs tréningeken például megérthetjük a szemkontaktus szerepét, a pontos ítéletmentes visszatükrözést, azt hogy nem segítünk, ha egy - egy elakadásnál befejezzük helyette a mondatot. Tanulhatunk a csend szerepéről, vagy felismerhetjük a biccentők hatását. Ezek az apró, sokszor testi jelek (biccentés, „aha”, „hm”, azt mondják: „itt vagyok, érdekel, amit mondasz”.

Ezek nem nehéz dolgok, de szokatlanok a mai kommunikációs környezetben, ahol a felnőtt szinte mindig irányít, értelmez, megold, és siet. Hogy hogyan lehet lelassulni, bizony ez egy nagy feladat. Persze nekünk magunknak is jót tesz.

Pont ezért van olyan nagy ereje a kertnek, ahol mindez megtörténhet. A természetes tér azért különleges, mert sokszor nincs előre kijelölt feladat, nincs „jó megoldás”. Ez felszabadítja a gyereket és a figyelő felnőttet is.

A gyerek biztos, hogy talál tennivalót. A választása pedig már önmagában orientál minket erősségek, nehézségek ügyben. Itt szelíden lehet kapcsolódni a gyerekhez. Ha egy gyerek kuckót épít, nem biztos, hogy beszélgetni akar. De ha csak megfogjuk az ág másik végét, már jeleztük, hogy itt vagyunk. A kertben a beszélgetések sokszor maguktól indulnak el. A homokba rajzolt minta, a csiga lassúsága, a csákányozott száraz gyökér mind-mind indító téma lehet. Ezekből aztán gyakran közösségi projekt lesz. Egy kis kunyhó köré hamar odagyűlik néhány gyerek – segítenek, vitatkoznak, újraterveznek. De az is rendben van, ha valaki inkább egyedül matat, dolgozik. Más ez, mint egy szoba zártsága. A természet teret ad a szabadságnak, de megtart a rendjével.

A figyelem nem csak kapcsolatot épít – tanulási helyzetet is teremt. Amikor a gyerek elhiszi, hogy amit mond, számít, akkor megnyílik. És amikor megnyílik, tanulhatóvá válnak a dolgok – a saját tempójában, a saját logikája szerint.

Csizmazia Katalin