Ha megfigyeljük a Williams – Schellenberg Tanulási piramis modelljét, láthatjuk, hogy ezeket a szinteket mozgással remekül lehet fejleszteni. Természetesnek tartjuk, hogy egy gyerek fut, mászik, kúszik, felmászik és lemászik. Igy tartja karban és fejleszti természetes úton saját testét idegrendszerét és érzékszerveit – amelyek, mint látjuk, minden további képesség alapjául szolgálnak. ha hagyjuk a gyerekeket, hogy ösztönösen kiéljék mozgásigényüket, nagy valószínűséggel mindenre kiható saját fejlesztő órákat tart majd magának.

A gyerek kíváncsi. Ahogy erről beszélgettünk a kollégákkal megfogalmazódott egy attitűd-elem a működésünkre vonatkozóan. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne vegyük el a gyerekektől a legfontosabbat, amit ők hoznak: hatni akarnak a világra.  Megint csak az arányokról van szó. A ma iskoláiban többnyire passzív befogadók a gyerekek. A Jurtasuliban szeretnénk, ha megmaradna természetes működésük, hogy ágensként indukáljanak változásokat. Ehhez teret kell nekik adni. Szabályokat is képesnek kell lenni követni, de engednünk kell kipróbálni dolgokat, hogy megérezzék, megtapasztalják az erejüket. Ez ad alapot arra, hogy saját gyengeségüket is elvállalják és megkeressék a fejlődés lehetőségeit.

Amikor végignézzük, hogy a baba hányszor esik el, míg végre meg tud állni, eszünkbe sincs rászólni,  hogy ne próbálkozzon már annyit! Nem beszéljük le, nem korlátozzuk, helyette inkább drukkolunk neki. Ahogy kicsit nagyobb lesz, egyre többször kap korlátokat: ne piszkolja össze magát, hagyja már abba az ebédlőasztal körüli futást, mert zavaró, mert veszélyes, mert… Pedig erre van szüksége.

A Jurtasuli kertje erre teremtetett. Erre a szabad, spontán és tervezett, direkt fejlesztő elemekből álló tanulási térre. Figyelemmel kísérjük és segítjük megtapasztalni, mire képes és mire nem, mellette vagyunk a sikereiben és kudarcaiban is.

https://www.szenzomotorostorna.hu/a-tanulas-piramisa/