Főleg a tinédzser kor kihívása, hogy hogyan motiválhatjuk rendszeres testmozgásra az ifjút. Mi lenne, ha nem is kellene motiválni, mert belülről jövő igénye lenne erre? Kipróbáltuk már, hogy ha éveken keresztül nem kényszerítünk padban ülésre egy gyereket, akkor ő is olyan elüldögélőssé cseperedik? Csak játsszunk el a gondolattal, hogy ha organikusan fejlődve, az igényeinek megfelelően játszhat, futhat, kúszhat, mászhat, vajon akkor is kütyübámuló tizenéves gyermekünk lesz?

Jelen pillanatban nincs érvényes válaszunk erre a kérdésre, hiszen az ifjúság nagy része osztozik az iskolai ülő-rutin megszerzésében. Még így is sokat tehetünk kisgyerekkorban ezért, hogy a lehető legtovább legyen a fiatalok életének természetes és örömteli része a szabad mozgás.

A Jurtasuliban természetesen abban gondolkozunk, hogy már az iskolai keretek is felszabadítóak legyenek, és a kisebb – nagyobb mozgásigénnyel rendelkezőknek egyaránt megadjuk a megfelelő terepet. Így tehát a következő szempontokra fogunk figyelni: nagyon sok időt töltünk a szabadban, szabad játékkal, nem strukturált formában. Töltünk. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges minta, a tanár is kint él velük a kertben.

A szabad, spontán mozgás mellett sok olyan tevékenységet ajánlunk, amelyek izgalmas kalandként jelennek meg a gyerekek számára: játékos sportok, akadálypályák, kirándulás, séta. Ha többet szeretnél erről tudni, érdemes a következő cikkeket elolvasni: https://hotgroundgymlv.com/get-kids-interested-sports-physical-activity/, https://kidshealth.org/en/parents/active-kids.html , https://odphp.health.gov/moveyourway/get-kids-active

Több szempont miatt is fontos, hogy változatos lehetőségeket kínáljunk. Egyrészt így érhetjük el, hogy mindenki megtalálja a számára éppen megfelelő mozgásformát - nyilván az egyikben az egyik, a másikban a másik gyerek lesz aktívabb. Másrészt így szervezhetjük be a legtöbb tanulnivalót is ezekbe a pillanatokba. Az sem kevésbé értékes, hogy a választási lehetőségek növelik az örömöt és az elköteleződést és felelősségvállalást is. Ha közösen készítjük el a heti „aktivitási” tervet, minden kisgyerek meghatározhatja saját céljait. Ezzel nemcsak a tervezést, hanem a célkövetést is gyakoroljuk.

Emlékszem, amikor a hatéves gyermekem hazajött a Rogers Iskolából a futás szerződésével. Nem volt egy jól mozgó gyerek, kicsit túlsúlyos, nagyon introvertált volt – az ő világa az olvasás volt. Talán ennek a szerződésnek is van köze hozzá, hogy ma 40 évesen mindennap fut, és többször is lefutotta a maratoni távot is.

Nos, tehát, elhatározásunk, hogy a mozgást a mindennap részévé tesszük, és beépítjük a mindennapi rutinunkba. A pozitív megerősítés nagy energiákat mozdíthat meg még a kicsit nehezebben mozgókban is. Ez pedig jelentősen növelheti az önbizalmat. 

A gyerekek figyelik egymást. Egy – két az iskolában nehezen kordába tartható gyerkőc a kertben élve jó motivátornak is bizonyulhat a többiek számára. A hagyományos keretek között lehet, hogy csak korlátoznák és fegyelmet várnának tőle, itt kiélheti magát, elemében lehet és kivárhatjuk, amíg magától is lecsendesednek benne az energiák.

Nem kevésbé fontos, hogy csapatjátékok és csoportos tevékenységek révén a gyerekek gyakorlhatják az együttműködést is. Összekapcsoljuk a mozgást a közösségi élményekkel. Ez legalább olyan fontos terület, mint a mozgás fontossága az egészség szempontjából, hiszen a kooperáció egy XXI századi alapkompetencia.

Mint mindig ebben a kérdésben is a beszélgetés tud az egyik fontos keret lenni. Ha komolyan vesszük a gondolataikat, érdemben válaszolunk a kérdéseikre, és partnerként gondolkozunk velük együtt az erős izmok és csontok fejlődéséről és fontosságáról, hamar megérthetik, hogy a fizikai aktivitás nemcsak az egészségről szól, hanem a boldogságról is. A megfigyelés itt is jó kiindulópont: kipróbálhatják és naplót írhatnak arról, hogy egy fizikailag kevésbé és egy nagyon aktív nap után hogy érzik az energiaszintűket, és hogyan aludtak az azt követő éjszaka.



https://www.pexels.com/hu-hu/foto/296301/