Még akik kertes házban is nőnek fel, sokszor értő társak híján, nem tudják átélni a közös felfedezés örömét. A gyerekek világában az együttjátszás a természetes keret a szocializálódásra. Nincs szükség különórára vagy instrukciókra, amikor egy jó játék alakul: a szerepek, szabályok, megegyezések és konfliktusok mind-mind olyan szociális helyzeteket teremtenek, amelyekben a gyerekek fejlődnek – belülről motiváltan, saját tempóban.

A Jurtasuli kertje ideális terep ehhez: szabad, természetes környezet, ahol nem a felnőttek szabják meg a nap minden percét. Itt a gyerekek kezdeményeznek, közösen alkotnak, próbálkoznak, újrajátszanak – mi ez, ha nem tanulás? Tanulás magunkról és másokról, szakszóval ön – és társismeret.

A természet nem ad előre gyártott eszközöket, viszont végtelen lehetőséget kínál: egy bot lehet kard, varázspálca vagy főzőkanál, egy farönk lehet hajó, vonat vagy trón, egy fa lehet mászótorony vagy menedék. A közös fantáziavilág megteremtése közben a gyerekek belépnek egymás képzeletébe – és ez mély szociális kapcsolatokat alakít ki köztük. Szükség van ehhez figyelemre, kreativitásra, elfogadásra. Ezek a tapasztalatok mind hozzájárulnak az érzelmi intelligencia, az empátia, a kommunikáció fejlődéséhez.  Hitünk szerint a gyerekek mindezekkel a készségekkel rendelkeznek, és jó nekik, ha ezeket szabadon gyakorolhatják.

A gyerekek játék közben figyelik egymást. A kisebbek utánozzák a nagyobbakat, ellesnek mozdulatokat, szavakat, stratégiákat. A nagyobbak gyakran „tanárként” lépnek fel, akár tudattalanul is: segítenek, magyaráznak. Ez a korosztályokon átnyúló együttjátszás egyfajta természetes pedagógia – nincs benne erőltetés, nincs megfelelési kényszer, csak valódi jelenlét.

Amikor a gyerekek közösen játszanak, akkor meg kell egyezniük, ki mit csinál, azaz a együttműködnek  Szabályokat alkotnak azaz alkalmazkodnak. Konfliktusokat oldanak meg: ki mikor van soron, ki sértődött meg, hogyan lehet újra bevonni? Csoportdinamikai ismereteket gyakorolnak. Vezetnek vagy vezetettként követik a történéseket - szerepeket gyakorolnak. Megannyi majdani munkavállalói készség!

A szabad játékban rejlő lehetőségek akkor tudnak igazán kibontakozni, ha vannak a körükben értő felnőttek, akik nem irányítják túl a folyamatot. A személyközpontú pedagógiai szemlélet ebben támogat: bízunk a gyerekek készségeiben.. Csak akkor avatkozunk be, ha szükség van rá.

A kert közösségi térként funkcionál. A játékot nem kell „fejlesztő célzattal” kontrollálni – önmagában fejleszt. A mi feladatunk a biztonságos tér megteremtése: fizikai és érzelmi értelemben is. A kertben ez azt jelenti, hogy lehet fára mászni, ha biztonságos, lehet sárosnak lenni, ha örömet ad, lehet veszekedni is, ha utána ki lehet békülni. A gyerekek közötti szabad játék a természetben az egyik legkomplexebb fejlesztő tevékenység. Az érzelmi szabályozás, az együttműködés, a kreatív problémamegoldás és a társas kapcsolódás mind ebben a közegben fejlődik a legtermészetesebben. A Jurtasuli kertje ennek a varázslatos folyamatnak a helyszíne.

Csizmazia Katalin