Az élő tapasztalatok a legértékesebbek. A természet nemcsak egy szép háttér, hanem maga a tananyag is. A kertben lehetőség van arra, hogy a gyerekek a saját ritmusukban fedezzék fel a világot. Ha egy pillangó épp a kezükre száll, akkor az az adott pillanat tananyaga. Ha egy gyíkot találnak a kövek alatt, akkor érdemes elidőzni és megfigyelni a viselkedését. Ez a fajta kötetlenség erősíti a kíváncsiságot, és megtanítja őket arra, hogy a tanulás nem egy kijelölt órára korlátozódó tevékenység, hanem egy egész életen át tartó felfedezőút. Minden és mindenki lehet a tanulás forrása – ez az egyik legfontosabb tanítás, amit Rogerstől kaptunk. Bár nem tudom a pontos forrást, ez a gondolat az elsők közt szerepelt, amit a személyközpontú oktatásról megtanultam.

A személyes élmények a tartós tudás alapjai válnak. A természetben tanulás során a gyerekek nemcsak hallanak a dolgokról, hanem meg is tapasztalják őket. Nem olvasnak a talajrétegekről, hanem megérintik és összehasonlítják a különböző földtípusokat. Nem képeken nézik a rovarokat, hanem testközelből figyelhetik meg a hangyák munkáját vagy egy katicabogár mozgását. Nem hallanak az időjárásról, hanem érzik a szelet az arcukon, látják a felhők mozgását és megtapasztalják az eső utáni illatot. Az ilyen típusú tanulás mélyebb bevésődést eredményez, hiszen a személyes élményekhez érzelmi kötődés is társul.

A Jurtasuli kertje egy élő tanterem, ahol a gyerekek játékosan és tapasztalati fejleszthetik természettudományi készségeiket. Megfigyelés, leírás, mérés, összehasonlítás. Victor András kollégánk szerint ezek férnek bele az első hat évbe. Mind olyan készség, ami a tudományos gondolkodás felé tereli az elmét. Hogyan nő egy növény? Milyen állatok élnek a kertben? Milyen a száraz és a nedves talaj? Milyen különbségek vannak a növények levelei között? Mi történik, ha egy magot különböző típusú földbe ültetünk? Hogyan hat a fény vagy a víz a növény fejlődésére? Mi van a föld alatt? Milyen rovarok élnek a talajban? Ez bizony növény – és állatismeret a gyakorlatban. 

És még akkor a játék és kerti lét közben spontán felmerülő kérdések mellett ott van a kertészkedés, a magok és palánták csodája. Gondoskodás, felelősségvállalás, türelem, folyamatok átlátása jár ezzel a foglalatoskodással.  A Jurtasuli kertje valójában egy alternatív oktatási forma. Méghozzá aktív és tapasztati – vagyis a személyközpontúság alapjainak megfelelő. A növények gondozása, talajvizsgálat vagy komposztálás során nemcsak gyakorlati ismereteket szereznek, hanem az elvont fogalmak kézzelfoghatóvá válnak. A permakultúrás kert segít a gyerekeknek megérteni az ökoszisztémák működését és a fenntarthatóság alapelveit. Megtanulják például a víz körforgását, a talaj egészségének feltételeit és fontosságát és az élőlények közötti kölcsönhatásokat. Ez nemcsak tudományos ismereteket ad át, hanem felelősségteljes gondolkodást is kialakít az erőforrások felhasználásával kapcsolatban. Milyen gyakorlati, az élet sok terepét átfogó kérdések, nem?

A kertben történő tanulás ösztönzi a gyerekeket arra, hogy friss zöldségeket és gyümölcsöket fogyasszanak. Kutatások kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik részt vesznek kertészeti programokban, nagyobb valószínűséggel választanak egészséges ételeket és pozitívabb hozzáállást mutatnak az egészséges táplálkozás iránt. Célunk a fenntarthatóságra nevelés, ami már az ő felnőtt életük alapfeltételei között lesz. A permakultúra alapelvei hosszú távon segítenek abban, hogy a gyerekek környezettudatos felnőttekké váljanak. A kertben szerzett tapasztalatok révén megtanulják értékelni a természetet, ami valljuk be, sok városi gyermek életéből hiányzik. 

Csizmazia Katalin