Miután a két terület világlátásának hasonlóságára rácsodálkoztam, elkezdtem tudatosan keresni a hasonlóságokat. Az idegenül hangzó, ismeretlen permakultúra fogalma mögött fantasztikus jelenségeket találtam, amelyekből a személyközpontúságról is sokat tanultam.

A fejlődés nem lineáris, hanem ciklikus és organikus

• Permakultúra: A természet ciklusokban működik (évszakok, szukcessziók, tápanyagkörforgás). A fejlődés – ha nem sürgetik - organikus
• Személyközpontúság: A tanulás és személyiségfejlődés egyéni tempójú. A változás akkor fejlődés, ha belső erőből indul, és nem kívülről jövő kényszer eredménye.

Együttműködés a versengés

• Permakultúra: A természetben megvan a helye az együttműködésnek és a versenynek is. A kert a fajok közötti együttműködést (pl. társítások) használja ki. A növénytársítások hatékonnyá teszik mind a két felet.
• Személyközpontúság: A nevelésben a bizalom, együttműködés és empátia az elsődleges. A jól együttdolgozó párok, kiscsoportok, nagy egységek a lehető legtöbbet hozzák ki a tagjaikból.

Az összefüggések tisztelete

• Permakultúra: A természet kapcsolatokban létezik – az élőlények, energiafolyamatok, víz, talaj, emberi közösségek, stb. Az ökológiai rendszerek tervezése során a kapcsolatok minősége fontosabb, mint az elemek önmagukban.
• Személyközpontúság: Az egyén nem elszigetelten értelmezhető, hanem kapcsolataiban – önmagával, másokkal, a környezetével. A fejlődés, tanulás a kapcsolatokban történik.

Izgalmas felfedezések történnek, amikor megpróbálom átfordítani a permakultúrás terminusokat, koncepciót, elveket a személyközpontúságból ismert gondolatokká. Ezek a Lego elemek passzolnak! Vajon az értékek is összesimulnak?

Csizmazia Katalin